Kispest alig múlt száz éves. Nincs műemlékekben gazdag városközpont, nincsenek patinásán pompázó épületcsodák, de találunk kertes kis családi házakat, nagy lakótelepeket, amelyek az elmúlt idők beszédes tanúi.
A település keletkezése „a boldog békeidőkre” esik, amikor hazánk az Osztrák-Magyar Monarchia részeként jelentősen fejlődött. A főváros egyesítése (Pest, Buda, Óbuda) 1872-ben történt meg. A város külső részein az olcsó telekárak, és építkezési lehetőség az emberek fő gondjainak megoldását jelenti.
Vidékről a fővárosba áramló munkavállalók számára is kedvező volt a fővároson kívüli letelepedés lehetősége. Kispest a pesti síkságon a főváros központjától mindössze 9 km-re fekszik, a forgalmas Szolnok – Budapest útvonal mentén. Megfelelt mindenben az itt letelepedők elképzeléseinek.
A település 1871. június 11-én alakul meg 566 lakóval, s szakad el Vecséstől. 1873. július 20-án Kispest állandó községi státuszt kap, s megalakul Kispest községi szervezete. Csatlakozik hozzá a Kossuth tér és a Határ út közötti rész is. 1874-ben Kispest már nagyközségi rangot kap.
1900-ban indult el itt a baptista misszió. Egyes feljegyzések szerint ebben az évben, már mintegy 16.000 lakosa van a községnek, és rohamos fejlődésnek indul.
Istennek legyen hála, hogy a rohamos fejlődésnek induló község életébe beleszól az evangélium is, melyet baptista hitelődeink erőteljesen és megalkuvást nem tűrő módon hirdettek. Amikor 1921-ben a képviselő-testület kimondta a „rendezett tanácsú várossá” alakítást, Kispesten már épült a jelenlegi imaház és egy jólszervezett, missziózó gyülekezet működött, mely nagy hatással volt a rohamosan fejlődő település életére!
Közel 30 esztendőnek kellett még eltelnie addig, amíg Kispest Budapest XIX. kerületévé lett nyilvánítva, 1950 január 1-én.
A kerület honlapja innen érhető el: www.kispest.hu