Hogyan végezzem a munkámat Isten szerint? (Préd 3:16-22)

Elhangzott 2012. február 26-án

A munka az ember céltudatos termelő tevékenysége – írja az értelmező szótár.

Ma egy felfokozott ütemben dolgozó, a munkában minden erejét megfeszítő világban élünk. Mint ahogy minden területén az életnek, itt is igaz: könnyű túlzásokba esni. Vannak, akik ha lehet, inkább kerülik a munkát, vannak, akik pedig abba menekülnek, hogy életük egyéb defektes területeivel ne kelljen szembe nézniük.

Mit tanácsol Isten igéje a munkával kapcsolatban? Hogyan végezzük, hogyan maradjunk azon a mezsgyén, ami kikerüli az említett túlzásokat? És mit ad hozzá ehhez a témához Prédikátor?

A Prédikátor idejében is látható volt sok hiábavalóság a munkával kapcsolatban, mégis ez a végső következtetése:

Préd 3:22 Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki.

A Biblia a munkát nem büntetésnek, hanem életünk természetes velejárójának, életünk természetes részének tartja. Már a bűneset előtt az első emberpárt is Isten munkavégzésre indította. Isten az első perctől kezdve, nem engedte a lustaságot. Az első emberpárnak abban a csodálatos világban amit Paradicsomnak nevez a Biblia, dolgoznia kellett. Őrizni és munkálni azt a kertet ahova Isten odahelyezte őket.
Éppen ezért a munkanélküliség egy méltatlan állapota az embernek. Mert hogy Isten rendjében a munka az életünk természetes kötelező része. Amikor valaki munkanélküliségre kényszerül, hogy dolgozna de nincs lehetősége, az egy méltatlan állapota az embernek. Megalázó és méltatlan állapota.

Ezt még tetézi, ha valaki ezt gondolja az ilyen helyzetbe jutott emberek mindegyikéről, hogy biztos azért lett munkanélküli, mert nem jól végezte a munkáját. Nem. Ezt már a Prédikátor is látta, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. Préd 3:16

Múlt vasárnap délután Bodó Krisztián testvérért imádkoztunk, aki a MALÉV megszűnésével elvesztette a munkáját, most egy másik csoportot hadd ajánljak imádkozó figyelmünkbe. Makra Zsolt volt munkatársairól van szó. Egy takarítócég 5 (?) embere. Imádkozzunígéret értük!

Tőle kaptuk munkánk tárgyát, a föld mélyében rejtett szenet és ércet, a vizek halait, az ég madarait, az állatokat és növényeket, az egész anyagi és szellemi világot. Az emberi munka mindennek a kézi, ipari és szellemi feldolgozása. De nemcsak munkánk tárgyát, hanem eszközeit is Tőle kaptuk: Ő szerelt fel minket ügyes kézzel, leleményes ésszel, Ő ad nekünk időt és alkalmat a munkára. Minden legkisebb munkánk előfeltétele Isten teremtő munkája: a világ is, az élet is.

De nemcsak az előfeltételeket adja Isten, hanem a munkára vonatkozó akaratát is kinyilvánítja: törvényt szab. A munka törvénye a Biblia szerint kettős. Egyfelől királyi megbízatás: „Hajtsátok (a földet) uralmatok alá és uralkodjatok rajta” (1Móz 1,28). – Másfelől az eset következtében ugyanez a munka büntetés jellegű: „Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle… Orcád verítékével egyed a te kenyeredet” (1Móz 3,17-19). Ebben a kettős parancsban van a munka méltósága és nyomorúsága. Méltósága: az ember megkülönböztetett szerepe, amelyért a zsoltáros magasztalja Isten (pl. a 8. zsoltár). Az embernek minden tevékenységében kettős lénye fejeződik ki: igyekszik munkájával az anyagit szellemmel áthatni, a szellemet viszont alkotásokban megjeleníteni. Ezáltal új értékeket termel, kultúrát épít.

A munka ebben a kettősségben, s kettősségéből következő belső feszültségében ember-mivoltunk jellemzője; sem az angyalok, sem az állatok nem „dolgoznak”. (A lovat pl. lehet hajtani, igázni, kifullasztani, de dolgoztatni nem.)

Az Ó- és Újszövetség emberei a kettősségnek megfelelően józan belátással fogadták és vállalták a munkát. Sem a vele való kérkedésre, sem az ellene való lázongásra nem láttak okot. A munka egyszerűen isteni parancs és természeti szükségesség. Határozott parancs előzi meg, s számadásra vonás követi.

Azt is látnunk kell, hogy a munka társas jellegű. Egész életünk csupa apróságokból tevődik össze, amelyek mások munkájának gyümölcsei. Mi egyikünk sem vagyunk elegek önmagunknak; kölcsönösen rászorulunk egymás segítségére. Isten különböző hajlamokkal és készségekkel ruházott fel minket, hogy kölcsönösen szolgáljuk egymást, vagyis nemcsak munkára, hanem munkaközösségre teremtett.

Az Istennel kötött szövetség megtörése, ha mi a munkát csupán a létfenntartás, az egyéni vagy családi megélhetés és jólét szemszögéből nézzük. Erre mindannyiunknak megvan a hajlama. Természetesnek vesszük, ha mások nekünk dolgoznak, de amint a mi munkánkról van szó, csak a saját hasznunkra gondolunk, s nem a mások szolgálatára. Mi sem áll a természtünktől távolabb, mint a mások javára való élet. Csak egy radikális megoldás marad: a megtérés. Megtérés Krisztushoz, akiben a teremtés munkája megújul: ó-emberünk meghal, új emberünk feltámad.

Valaki ezt mondta: Minden munka többet tesz érted, mint amennyit te teszel érte.

Minden munka számtalan lehetőséget rejt a személyes fejlődés­re, ha a tapasztalatszerzés forrásaként kezeled. Keresd naponta a lehetőséget, hogy tanulj valami újat, fejleszd magad, aztán igyekezz valamit jobban csinálni!

Egy másik gondolat: Annak esélye, hogy a munkád szeretni fog téged, pontosan ak­kora, mint amennyire szereted a munkádat.

Saját munkádhoz a világon te értesz a legjobban, és magad dön­tesz arról, mivé változtatod. Rendelkezhetünk munkaköri leírással, de kevés olyan munka van a világon, melynek minden részletét ponto­san rögzíteni lehet írásban. Egy munkaköri leírás csupán alapot ad, amire egy tökéletes munkakör felépíthető. A munka mély elégedett­séggel, személyes fejlődéssel, több pénzzel, és ígéretes jövővel fog jutalmazni, ha jó szívvel beleadsz mindent.

Az életben annak arányában kapsz, amennyit kész vagy adni.

Ne siránkozz, hogy nincs mód és alkalom új vállalko­záshoz! Ha egy élelmes embert kidobnak az ablakon, talpára esik és a legrövidebb időn belül megpróbál egy másik úton visszajutni a házba. Spurgeon

Arról van itt szó, amikor valaki tudatosan nem akar munkát végezni, vagy mindig a könnyebbik végét fogja meg. Azoknak hadd idézzem Isten rendjét. Ez így szól: „Hat napon át munkálkodjál.” Nem öt, nem három, nem egy. „Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat.”

Igen sok a munkánk majd beleroskadunk. Reggel azzal ébredünk hogy mi maradt el tegnapról, meg mi maradt el tegnapelőttről és vajon meg tudom-e én ezt csinálni? Előttünk sorjáznak, gyülekeznek a feladataink, aztán tornyosulni kezdenek. Aztán végül elborítanak bennünket és azt érezzük ez valami szörnyűség, ez a töménytelen munka ami rám vár. És átéljük benne, hogy én ebben oly egyedül vagyok. Az egyik az ilyen munkában érzi, a másik az olyanban.

Nagyon fontos ige itt a 127. zsoltár első verse:

Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.

Isten nélkül az ember célját veszti.

Ha a gyorsaság szempontjából nézzük, akkor két irányban történik ez a folyamat. Van, aki értelmetlennek lát mindent maga körül, és ezért lelassul. Csüggedten, mint egy lassított felvétel, úgy mozog, de szinte nem is érzi értelmét annak, hogy kikeljen az ágyból. Az értelemvesztés elveszi a tettek erejét is. De ott a másik irány, a felgyorsulás. Van, aki úgy veszti el élete célját, hogy nagyon felpörög. Fél az értelmetlenségtől, ezért állandóan szalad valami után.

Ha az ember úgy dolgozik, hogy közben nem néz az égre, ha csak abban hisz, amit képes elvégezni, akkor ez a közösségi önzés egy kifejlett formája. A munka elsővé tétele feltétlen valamiféle visszafejlődést eredményez az élet egyéb területein.

A zsoltár figyelmeztet minket arra, hogy alapvetően nem mi dolgozunk, az Úr építi a házat. Természetesen nem nélkülünk teszi ezt. Ezért is esik az ember abba a csapdába, hogy saját magát teszi egyedüli építővé. Mindenképpen nézzünk munka közben az égre, és adjunk hálát azért, hogy dolgozhatunk, és Isten megáldja kezünk munkáját. Meg kell állni néha, és engedni, hogy Isten cselekedjen. Kicsit távolból szemlélni életünket. Akkor kiderül a cél is, amiért ezen a földön mindenféle dolgunkat tesszük, és talán nem süppedünk bele sem a gyorsaság sem a lassúság céltalan tetteibe.

Haydn két éven át fáradozott egyik nagy oratóriumán. Amikor barátai sürgették, hogy igyekezzen befejezni a munkát, ezt válaszolta: “Nem tudok kapkodni; az örökkévalóságnak dolgozom.”

Spurgeon mondta: A vackán fekvő kutya legyekre ugat, de a vizsla nem is tudja, hogy legyek léteznek.

A Tízparancsolatot idéztem. Az idézet így folytatódik: De a hetedik nap, az az Úrnak a te Istenednek napja, ne tégy azon semmit. Szenteld meg azt.

A pihenőnap tesz képessé arra, hogy a többi hat napon dolgozni tudj.

Mag vagy!

Mt 13,38-ban megírva: „A jó mag Isten országának fiai”. Az ország fiai, mint Isten vetőmagva szóratnak szét, ill. vettetnek el. Ezért mondja Isten a Hós 2,22-ben: „És bevetem őt magamnak a földbe”, a Zak 10,9 -ben pedig azt ígéri, hogy „széthin­tem őket a népek között, hogy a messze földön is emleges­senek engem”.

Halandó testünket is vetőmagnak nevezi az Ige.

A Jn 12,24-ben önmagáról prófétálja az Úr:

Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.

Isten jelen van a hétköznapokban. Ha ezt hisszük, a robotnak tűnő munkát is képesek leszünk isteni fényben látni.  Az ilyen robot-munka a jellem egyik legfinomabb próbaköve. A hétköznapi piszkos munka nagyon távol áll eszményeinktől, és amint felvesszük ezt a munkát, kiderül azonnal, hogy valódi-e szellemi életünk. Emlékezzünk János evangéliuma 13. fejezetére! Itt a testté lett Isten mossa meg a halászok piszkos lábait és azt mondja: „Ha én, az Úr és Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait.” A robot-munkát csak isteni ihletéssel és Isten világosságában tudjuk elvégezni. Vannak emberek, akik úgy végeznek el bizonyos munkát, hogy a mód, ahogyan végzik, örökre megszenteltté teszi azt. Lehet az a legközönségesebb munka; mégis, ahogyan elvégezték, az egészen mássá tette. Amikor az Úr tesz valamit rajtunk keresztül akkor azt mindig át is alakítja. Emberi testünket is magára vette, átalakította és ezáltal minden szentje számára a Szentlélek templomává tette.