Elhangzott 2011. december 31.-én
Az esztendő utolsó estéjén sokféle szorongás húzódik meg az emberek lelkében. Nem tudatosul, nem vesszük észre, de mégis befolyásolják a gondolat és hangulatvilágunkat, és személyiségünktől függően jobban, vagy kevésbé meghatározzák az óév estéhez való hozzáállásunkat, és ünneplésünket. Van, aki ilyenkor elgondolkodóvá lesz, van, aki kesernyés, van, aki depressziós, és olyanok is vannak sokan, akik a múlandóságra gondolnak. Azért is ünneplik olyan sokan hangosan, bulizással, alkohollal, és szabadossággal a Szilvesztert, mert így akarják ezt a szorongást oldani, messzire száműzni maguktól.
Ezért is választottam Jézus tanítványainak mondott bátorítását erre az estére: aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Jézus nem hallgatja el előlünk, hogy valóban szükségünk van a kitartásra, mert a világban nőni fog a gonoszság.
A dolgok vége, lényege
Figyeljük meg, hogy Jézus hogyan beszél ezekről:
• Hallani fogtok háborúkról, és jönnek háborús hírek, de vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert nem ez a vég!
• Nemzet támad nemzet ellen, ország pedig ország ellen, sőt éhínségek, földrengések is lesznek mindenfelé.
• Ezek a vajúdás kínjainak kezdetei, de nem ez a vég.
Jézus tehát azt mondja, hogy van ennél nagyobb és fontosabb, végsőbb dolog is.
Néha már Isten népén, a gyülekezeten belül is mutatkoznak a bomlás jelei, amikor is sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Pedig amikor már az hívők közt is ez van, akkor itt a vég – mondják többen, hogy az elfordulásukat valahogy megindokolják.
De Jézus azt mondja, hogy még az sem az igazi vég, amikor már bíróságokra adnak benneteket az én nevemért, némelyeket kínvallatásra adnak, némelyeket pedig megölnek.
Nem ezek a legnagyobb és legvégsőbb dolgok, mondja Jézus. Nem ez a vég.
Hanem micsoda? A 14. versben olvastuk. Az, amikor az egész világon hozzáférhető már az evangélium, minden nép előtt ott állnak a tanúskodók, és dönteni kell. Ez a vég, ez a legnagyobb és ez a legvégső dolog: az evangéliummal szembesülni és döntést hozni, mellette, vagy nélküle.
Sokan úgy kerülik ki ezt a kérdést, és úgy odázzák el a döntést, hogy vannak most fontosabb dolgok. Nem érünk rá lelki kérdésekre, amikor tönkremegy a forint meg az euro és beláthatatlanok az események, amik előttünk állnak. Most menteni kell, ami menthető, bár azt sem tudjuk pontosan, hogy miként kellene ezt tenni. És a félelem veszi a kezébe a kormányrudat, és az emberek össze-vissza szaladgálnak fizikai értelemben is, lelki értelemben pedig végképpen.
Pedig még arra is számítanunk kell, hogy a gonoszság megsokasodik, és a szeretet sokakban meghidegül. A gonoszság alatt itt nem csak a rosszindulat értendő, hanem a Biblia szava szerint a törvénytelenség. Isten elmondta a világnak, mik védenek bennünket a széteséstől és a pusztulástól, ezek az ő parancsolatai. És egyre többen szinte tudatosan és kérkedően tagadják meg ezeket a törvényeket, leggyakrabban a szabadságálarca mögé bújva. Családok szétesése, gyermekek ellen és gyermekek között zajló bűncselekmények, alkoholizmus, hatalmas vagyonok összeharácsolása növekvő munkanélküliség és reménytelenség – ez a világ helyzete.
Ezektől menekül meg az, aki tudja, hogy mi is az igazi vég, miben rejlik a mi földi életünkben a legnagyobb dolog, mert ez az evangéliummal való döntő találkozás.
Jézus azt mondja, ha döntésedet meghoztad, akkor legyél hűséges is ehhez a döntésedhez. Élj szerinte kitartóan. Mert nem elég egyszer elindulni, meg is kell majd érkezni valamikor. Aki mindvégig állhatatos, vagy az új fordítás szerint kitartó, az üdvözül. Ez a kitartás, amiről itt szó van, azt jelenti, hogy alatta maradni, nem ledobni a hátamról. Hordozni azt, amit egy életszakaszban el kell hordoznunk.
Mik lehetnek a kitartás akadályai?
Nem annyira a saját gyengeségeink, bár ez sem kis része a dolognak, amin egyedül a magunk gyakorlásával lehet segíteni. Sokkal inkább az EGYMÁS IRÁNTI MEGÉRTÉS HIÁNYA, ami nagyon le tudja húzni az embert. Aki barátságos, jó légkörű munkahelyen dolgozik, annak sokkal derűsebb az élete, sikeresebben hordozza még a nehéz terheket is, akinek pedig egymást fúrók közé kell bemennie napról-napra, és maga is úgy érez, és úgy is viselkedik, annak még a könnyebb terhek is sokkal nehezebbnek tűnnek.
Elengedhetetlen a közösségben, hogy mi emberek egymást megértsük. Néha mégis eljön a csend, amikor nem tudunk mit mondani, mert nem értjük a másikat, vagy ő nem ért minket. SZÜKSÉGES EGY KÖZÖS NYELV. Csend nélkül azonban nem fog közös nyelv teremni. Ahol mindenki csak mondja a magáét és nem is akarja hallani a másikét – ott nem terem közös nyelv. Amíg nincs megértés és nincs közös nyelv, addig az állhatatos kitartást csak tépázzák az események, és az embert viszi a saját élete valahová, sodorja magával tehetetlenül, ahelyett, hogy ő maga formálná az életet.
Vannak-e segítői a kitartásnak, a mindvégig való állhatatosságnak?
Sok és sokféle segítsége van.
A JÓ PÉLDA
A jó példa erőt ad az embernek. Nem mindegy, kire nézünk az életben. Vannak, akik mindig a vetélytársaikat figyelik, és ellenségeket is faragnak belőlük maguknak egy idő után. Vannak, akik mindig félnek valakitől, és annyira igyekeznek elkerülni, hogy mindig pontosan belé is botlanak. Kár, hogy így alakul. És vannak, akik megtalálják azokat a szép életpéldákat, krisztusi embereket, akiknek jó a szíve és derűs a tekintete. Az ilyen embereket azért érdemes nézni, mert ők Krisztust magát mutatják fel, ha töredékesen is, de mégis egészen konkrétan. Velük foglalkozzunk, rájuk tekintsünk, és közelebb fogunk jutni ahhoz is, akiről az ő életük szól.
MOZGÁS
Aki mozgásban van, annak tud kialakulni állóképessége. Aki versenypályának a szélén üldögél, könnyen bírálgatja azokat, akik futnak. Futunk, vagy pedig őgyelgünk, üldögélünk? Ha valaki egy célt el akar érni, akkor el kell indulnia. Meg kell tennie az első határozott lépést, aztán a másodikat, harmadikat. Elkezdeni ma, és folytatni holnap, holnapután, egészen a célba érkezésig.
A BIZONYSÁGTEVŐK FELLEGE
Zsid 12:1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
Ez a gyülekezet. Sokat segít, ha meglátom, hogy a gyülekezetben vannak még nálam sokkal elesettebbek is, akiknek én tudok segíteni. A gyülekezet közössége továbbá a tanúk közössége. Azoké, akik már sokmindnet átéltek Istennel, és tudnak róla tanúskodni.
A FELESLEG ELVETÉSE
Jak 1:21 Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.
Hátizsákkal nem lehet úgy futni, mint a nélkül. Ha meg egy nagy zsákot tesznek a vállunkra, végképp nem lehet futni. Sok ember úgy akar a Krisztus útján előrejutni, hogy cipeli magával a régi terheit, régi sérelmeket. Nem hajlandó elfelejteni a maga vélt vagy valós erényeit és érdemeit. Hordoz, rejteget közönséges bűnöket, amik Isten minősítése szerint tisztátalanság és engedetlenség, és csodálkozik, hogy alig bír haladni, nem hogy lendületesen futhatna, s elhúznak mellette azok, akik komolyan veszik azt, hogy „elvetvén minden reánk nehezedő terhet, és a bennünket behálózó bűnt.”
Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus vár minket az út végén, aki hiszi, hogy Jézusban mindent megkapunk, amire szükségünk van, az könnyen eldob akármit, ami akadályozza abban, hogy Jézushoz közelebb kerüljön. Mert ha Jézus mindent megad, amire szükségünk van, akkor mi lehet az, ami ennél több, amihez érdemes még ragaszkodni? Akkor minden csak nehezék, ami nehezíti a hozzá közelebb jutásunkat. Hiszen, amikor reá igent mondott valaki, akkor egyben mindenre nemet mondott, ami tőle távol tartana és megnehezítené azt, hogy vele közösségben éljünk.
Az év utolsó estéje nagyon is alkalmas rá, hogy elvessük a minket lehúzó terheket.
Az 1Ján 1:9 igéje így bátorít: Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
Jézus is kitartott
Jézus is végigfutotta ezt a pályát. Az övé összehasonlíthatatlanul küzdelmesebb volt, mint a mienk, de Ő mindvégig kitartott. Egyáltalán ezért lehetséges, hogy mi elindulhatunk az életbe vezető úton, hogy megmaradhatunk azon, és hogy megérkezhetünk a célba.
„Nézzük fel Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és most az Isten trónjának a jobbjára ült.” – mondja a Zsid 12.
Jézust is megkísértette a gonosz nyilvános fellépésnek első percétől kezdve az utolsó leheletéig. Mindjárt az elején többszörös támadást indított ellene, hogy lebeszélje arról, hogy az Atyának való engedelmeskedés útján járjon, és még a kereszten is elhangzott: „ha Isten Fia vagy, szállj le onnan, és majd hiszünk neked”. Jézust azonban nem lehetett eltántorítani ettől a fajta állhatatosságtól. Ő végigjárta a szenvedések útját. Ő kiitta a szenvedések poharát az utolsó cseppig. Ő tökéletes váltságot szerzett nekünk. Helyettünk szenvedte végig azt a számunkra felfoghatatlan, sok fizikai és lelki szenvedést, amit a kereszten és egész földi életében elhordozott, azért, hogy megnyíljék előttünk ez az út, amely az életre vezet. Ő nemcsak a végén vár minket, hanem elkísér ezen az úton.
Erre a versenyre hív tehát most minket Jézus, aki végigjárta ezt az utat és győzedelmeskedett. Ő tud megerősíteni arra, hogy állhatatosak maradjunk. Ő ad bátorságot az elinduláshoz. Ő teszi lehetővé, hogy mindig reá nézzünk. Ő szabadít meg sok felesleges tehertől, ami nélkül könnyebb lesz futni. Ha az Ő kegyelméből megérkezünk, csodálkozva látjuk majd, hogy mindez mégsem a mi teljesítményünk volt, hanem az Ő kegyelmének a munkája.