Elhangzott 2010. február 26-án délelőtt
Mt 19:16-26
Ma igen sok ember él úgy, hogy nincs semmi konkrét elképzelése az élet értelméről, ami szerint el tudná rendezni a rá ható információk tömegét. Ehelyett inkább a mának él, vásárol és fogyaszt. Jól tudjuk, a mai társadalom fogyasztói társadalom.
Tudjuk azt is, hogy aki ma keresztyén életet akar élni, nem könnyű a dolga, mert ez az élet nem egyezik meg a korszellemmel. A keresztyénnek tehát, aki komolyan akarja venni hitét, az árral szemben kell úsznia. Ilyen körülmények között gyakori megoldás, hogy a keresztyének saját jövőjüket, életvitelüket megpróbálják bebiztosítani azzal, hogy határozott alapelvekhez és jól bevált szokásokhoz ragaszkodnak. Ezzel sikerül is megőrizniük keresztyén mivoltukat. De ha így él valaki keresztyén életet, akkor ez számára ez az élet ezt jelenti: megtartani lelkiismeretesen a parancsokat és előírásokat a mindennapi életben. Ha ez a gyakorlatban nem is sikerül, sok keresztyén meg van róla győződve, hogy ez a feladata. Ez a felfogás, ami itt a felolvasott igeszakaszban is tükröződik, igen értékes és figyelemre méltó. De megfelel-e Jézus elképzeléseinek az keresztyén életről? Jézus valóban ebben szeretne megerősíteni minket, hogy próbálkozzunk meg a törvény betartásával elérni Istent? Ne értsük félre, természetesen fontosnak tartja a parancsok megtartását Krisztus. Mt 5:17 “Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.
Amit most meg kell látnunk, az az, hogy Jézus számára fontosabbak a találkozások, mint a parancsolatok. Ha ugyanis a vele való találkozásban meglátom, hogy ő milyen, hogy ő mennyire szeret, és mit tesz értem, akkor nem fog nehezemre esni, hogy én is megtegyem, amit ez a kapcsolat megkíván.
Az evangéliumokon belül vannak különböző műfajok: csoda-elbeszélések, példázatok, és mások. Egy ilyen sajátos műfaj a találkozás-történetek. 22 különböző találkozás-történet található az evangéliumokban. Ezeken belül is vannak típusok:
- Zákeus és Jézus találkozása – szabadító találkozás
- Találkozások Simon farizeus házában – váratlan találkozás
- Jézus és a názáretiek találkozása – visszautasított találkozás
- Az emmausi tanítványok és Jézus találkozása – bátorító találkozás
A most felolvasott igeszakasznak is van egy sajátos neve: ez egy meghívó találkozás. Jézus meghívja a gazdag ifjút egy teljes, örömteli, nem a parancsolatoktól függő, hanem vele, a Krisztussal való élő kapcsolatból fakadó szabad életre.
A történet ott kezdődik, hogy odament valaki Jézushoz és megszólította. Semmi közelebbit nem tudunk meg a felolvasott igeszakasz első mondatának az olvasásakor erről az emberről. Később derül ki, hogy fiatal volt és gazdag. Egy nagy kérdése van Jézushoz.
Gondolkoztál-e már, kedves testvérem azon, hogy ha Jézustól úgy kérdezhetnél valamit, mint ez az ifjú, mit kérdeznél? Ha szemtől szemben állna veled, tudod-e, hogy mit kérdeznél?
- Megkérdeznéd, hogy meddig fogsz élni a földön?
- Vagy azt kérdeznéd, hogy mikor lesz ébredés Magyarországon?
- Vagy inkább azt, hogy mikor fog visszajönni?
Mi az igazán fontos kérdés? Az igazán fontos kérdések mindig azok, amin az életünk múlik. Az összes többi kérdés csak másodlagos jelentőségű.
Persze sok kell ahhoz, hogy olyan kérdést tegyünk fel embertársunknak, ami ennyire fontos számunkra, és igen mélyen foglalkoztat. Többnyire csak akkor szánjuk rá magunkat, ha meggyőződtünk arról, hogy beszélgetőtársunk méltó erre a bizalomra. Ehhez képest szokatlan az, ahogy megjelenik a gazdag ember. Jézus éppen indulni akar, ő azonban elmondja neki kérdését. Érthetőbb lenne mindez, ha pénzt kérne, vagy gyógyulásért könyörögne. Ő azonban csak azt szeretné, hogy Jézus válaszoljon egy kérdésére.
Az ifjú igazán fontos kérdést tett fel: “Jó Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Ezt a nagyon fontos kérdést mások is feltették az Újszövetségben. Hadd hozzak még két példát:
Jn 6:27-29 Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten.” Ekkor megkérdezték tőle: “Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” Jézus ezt felelte nekik: “Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”
Jézus itt farizeusokkal beszélget.
Csel 16:28-31
Pál azonban hangosan rákiáltott: “Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!” Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: “Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: “Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”
Pál és Silás itt a kétségbeesett filippi börtönőrrel beszél.
A farizeusnak, és a római börtönőrnek is ugyanaz a válasz a kérdésére: ha Istennek tetsző dolgot akarunk cselekedni, akkor először is nem cselekedned kell, hanem hinned. A hit megelőzi a cselekedetet. Jézus a hitre akar előbb elsegíteni, hogy aztán képesek legyünk a cselekedetre. Megkísérthet minket, hogy azt gondoljuk, hogy jó cselekedeteink sokasága majd elég lesz a mennyhez. Zsid 11:6 Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.
A felolvasott történet figyelmeztetés számunkra. Ugyanis nem végződik happy enddel:
Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott.
Ez a gazdag ifjú, bár igen figyelemre méltó ember lehetett, négy súlyos hiányossága volt. Ezek vezették oda, hogy nem tudott Jézus mellett dönteni. Mik ezek?
1. Hiányos ismeret Istenről:
Hibázott azzal kapcsolatban, hogy ki Jézus Krisztus – azt gondolta, hogy csak egy jó mester, egy jó tanár! Jézus Krisztus a Mindenható Isten, Ő nem csupán egy jó ember! Itt hibáznak a legnagyobbat a Jehova tanúi is, és az unitáriusok. Ez utóbbiak Jézusról így beszélnek a Kátéjukban: Isten legnagyobb prófétája Jézus volt, a keresztény vallás megalapítója. Ő tanított meg isten igaz ismeretére és szeretetére. Ő nem csupán Isten legnagyobb prófétája, hanem egyszülött Fia volt.
De nem csak ők ismerik félre Istent: sokkal jelentősebb azok tömege, akik igazságtalannak érzik Istent a földön tapasztalható rossz miatt, vagy egyszerűen a létezését is tagadják.
2. Hiányos ismeret a mennybe jutásról:
A gazdag ifjú tévedett az örök élettel kapcsolatban is – arra gondolt, hogy érdemek által megszerezhető! Erről beszéltem néhány perce.
Milyen sokan gondolják köztünk is, hogy ők elég jók ahhoz, hogy Isten majd elfogadja őket.
Róm 5:12 Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.
3. Hiányos az önismerete is
Tévedett magáról – azt gondolta, hogy ő megtartotta a törvényt. A törvényt egy valaki tartotta meg: Jézus. Minden más embernek egy valamire jó a törvény: segít felfedezni tökéletlenségemet, bűneimet.
Róm 7:22-23 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.
4. Képtelenség a változásra
A legtragikusabb hiba, hogy nem engedett Jézus hívásának, “Jöjj és kövess engem”. Ez a legnagyobb baj. A többit megtanulta volna, ha ott tudta volna hagyni a vagyonát, és Jézussal ment volna. Ezek szépen a helyükre kerültek volna. Látta volna csodáit és hallotta volna tanításait, és megbizonyosodott volna, hogy ő több, mint egy kiváló mester.
Ez az ifjú a tökéletesességre pályázott. Jézus elmondta neki, hogy hogyan mutathatja be. “Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.”
Az ifjú tökéletlensége abban lepleződött le, hogy nem mond Jézusnak igent. Kiderült, hogy szíve központjában saját életvitele állt és ezt még Istennek sem volt hajlandó alávetni. Nem volt tökéletes. Önző, bűnös embernek bizonyult kegyességre való törekvésében is.
Azt mondhatja valaki erre: úgy kellett neki, miért akart olyan tökéletes lenni. Én nem akarok az lenni. Nekem elég, ha csak a menny küszöbén belül leszek majd.
Nem, nem lehet kisebb a célunk, mint a tökéletesség. Mt 5:48 Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.”
Nem lehet kisebb vágyunk, mint a Jézusnak való teljes engedelmesség.
A gazdag ifjú azt kívánta megtudni, hogyan nyerheti el az örök életet. Krisztus megmondja neki, hogyan mehet be abba. Mi Krisztus érdeme által nyerjük el az örök életet, s ez egy olyan titok, mi akkor még nem volt teljesen felfedve, s ezért Krisztus ez igazság feltárásával még várakozik. De az örök életre való bemenetel útja az engedelmesség ösvénye, s ezért Krisztus ezen az úton vezet bennünket.
Most már itt az ideje a cselekedetnek! Jézus konkrétan megmondta, hogy mit tegyen az ifjú. De nincs meg a hite hozzá, hogy meg tudja tenni. Szomorúan távozik.
Elgondolkoztam azon is, hogy miért nem megy utána Jézus? Hát nem ő a jó pásztor, aki otthagyja a 99-et, hogy utána menjen az egy juhocskának, amelyik elveszett? De, ő az. Viszont ő nem kényszerít senkit a hitre. Az ajtó előtt áll, és zörget. Nem akarja rátötni senkire ezt az ajtót. Csak szelíden zörget.
Jel 3:20 ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Így lehetne a meghívó találkozásból asztalközösség Istennel, ahol nem a törvény és a parancsok lebegnek a szem előtt, hanem a szeretet.
Mit tanulhattunk ma délelőtt ebből a találkozási történetből?
- Jézus számára fontosabbak a találkozások, mint a parancsolatok.
- Jézusnak elmondhatunk minden kérdést, ami minket foglalkoztat: válaszolni fog.
- Lehet, hogy van sokféle hiányosságunk, de ezeket mind helyre tudja tenni bennünk, ha van hit és engedelmesség Isten iránt a szívünkben.
- Nem lehet kisebb a célunk, mint a tökéletesség.
- Jézus, bár megmutatja az utat nekem az örök élethez, nem kényszerít rá, hogy azon járjak. Sokkal jobban szeretné, ha én döntenék úgy, hogy őt fogom követni.
Kiváló emberrel gyarapodott volna a tanítványi közösség, ha a gazdag ifjú jól tudott volna dönteni. Kiváló emberrel gazdagodna most is közösségünk, ha te, kedves testvérem, tudnál engedni Jézus szeretetteljes hívásának!
Kapcsolódó bejegyzések:
Üzenőfal RSS Feed
Írd ide, ami eszedbe jutott, miközben ezt olvastad/láttad!