A gyülekezet alapítójának családi köréhez tartozott. Budapesten, 1902. október 15-én született. 15 éves korában állt be önként Jézus Krisztus ifjú seregébe. Az édesapja baptizálta 1917 pünkösdjén. Nem készült lelkésznek, inkább a zene és a technika érdekelte. Azért szívesen segített az édesapjának a lelkiek szolgálatában. A húszas években megvásárolt Tahi ifjúsági táborban évente nagy örömöt szerzett a jelenlévőknek a szavaival és a zenéjével.
1956 júniusában hívták Kispestre lelkipásztornak. Már betöltötte ezt a tisztet Pécelen és Kiskőrösön. Mielőtt a gyülekezeti munkájáról bármit leírhatnánk tudomásul kell vennünk egy mélységesen alázatos és ugyanakkor alig teljesíthető nézetét. Egyáltalán nem helyeselte, ha bárkinek a szolgálatát emberek méltatják. A kezünkben lévő füzet egyik szerzője felkérte adatszolgáltatásra 1963-ban, amikor nyugdíjba vonult. A válaszra talán fél évet is várakozott, de abban önmagáról egyetlen sort sem írt. Azt viszont leírta, hogy a “históriai aberrációknak nem engedve, tartózkodását 1Kor 3:5-tel indokolja: “Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán.” Sokan vallják a mai napig a gyülekezetekben ezt a nézetet. “A felséges Istent tisztelik történetírónak”, hiszen ő ismer mindenkit a legjobban. Válaszában Udvarnoki András helyteleníti a “frissen megörökített”, csak “versengéseket támasztó remineszcenciák” szerkesztését és kultuszát. Az iránta és nézete iránt érzett tiszteletünk lefogja a kezünket és fékezi a róla szóló emlékeink részletezését.
Udvarnoki András, az alapító fia, évek óta tartó krónikus betegséggel utazott Amerikába gyermekei egyikéhez, ahol hirtelen lezárult élete pályája. 1984. december 26-ikán hunyt el. Teteme nem került haza az Egyesült Államokból.