Szepes megyében, Merény községben született. A szülőföldjén magyarok, németek (cipszerek) és szlovákok éltek. Ez a német lakosság mutatott legnagyobb mértékű lojalitást a magyarság iránt a Kárpát medencében lezajlott történelmi viharok közben.
Csopják Attila középiskolai végzettsége az akkori alkalmaztatási viszonyoknak megfelelően pénzügyminisztériumi tisztviselővé és a Baptista Hitközség első elöljárójává (1906-1908) tette. Polgári állásában hatáskörébe tartozott az állami jövedéki ügyek ellenőrzése. Ebben a helyzetében tett gyakran bizonyságot Jézus Krisztusról és így egyrészt országszerte pénzügyőrök (fináncok) tértek meg; másrészt elég jelentős társadalmi rangja mentesítette a hívőket különféle hatósági zaklatásoktól és a vidéki kiskirályok törvényszegő magatartásától. Népszerűsége az ország testvéri körében éppen úgy növekedett, mint a különböző világi testületek és előkelőségek szemében.
A debreceni dohánygyárban egyszer Csopják Attila – kíséretének nagy csodálkozására – összeölelkezett mindenki szeme láttára a poros dohánygyári munkásokkal.
– Ha tudtuk volna, hogy a méltóságos úrnak itt testvérei dolgoznak! – Sopánkodtak és kérték az elnézését. A méltóságos úr megnyugtatta őket, és azt sem tagadta, közös hit fűzi őket össze Jézus Krisztusban, onnan van a testvériség.
Vácott országgyűlési képviselőnek jelöltette magát. A második világháború után a helyi Vak Bottyán Múzeumban kiállították a plakátját, szociális igazságosságot követelő programját és egy kis bökverset, amiben a város polgári jelöltjei kicsúfolják őt. A választáson természetesen nem volt sikere. Arról sem tudott senki, hogy a summások és dohánytermelők életkörülményeit javítani szándékozó Csopják Attila nem kifejezetten baloldali politikus, hanem egy istenfélő, éber lelkiismeretű egyén. Mikor Csopják politikai kísérletéről egy cikk jelent meg a Békehírnökben (1967. január 1-i számban), a Múzeum vezetősége jobbnak látta, ha azonnali hatállyal minden Csopjákról bemutatott képet, prospektust és plakátot véglegesen kivonjon a tárlatból. Lekerült a nagy tábla: “Éljen Csopják Attila!”